2013-ban mellrákot diagnosztizáltak nálam, mely ugyan túlélhetetlen kategóriába sorolható, én mégis itt vagyok. Köszönhetem egyrészt egy orvosnak (László Kórház Onkológián), aki műthetetlenségem ellenére mégis elkezdett egy terápiát nálam, amely tripla kemoterápiát jelentett, illetve köszönhetem valamely külső, avagy belső erőnek, mely abban segített, hogy ezt a kezelést kibírjam.
Műthetővé váltam. Egy olyan típusú elváltozás volt az „enyém”, mely 1: 10 000 000 előfordulási arányban jelenhet meg évente – és jelent is meg. Ezúttal nálam. Túlélő eddig ismeretlen.
Európában és Amerikában egyaránt. Mára onkológiai szakirodalom lett belőlem, hiszen onkológusaim esettanulmányt írtak rólam, mellyel még Amerikában is jártak.
Mindez elég motiváció volt ahhoz, hogy tollat ragadjak. A betegség bárkivel megeshet, és könnyen magányossá tehet. Reménytelenség lehet úrrá rajtunk, mely a gyógyulás nagy akadálya. Azonban ha tudjuk, hogy ami velünk történik éppen, az mással már megesett, és kibírta-túlélte, az bizonyára sokat segíthet, támaszt nyújthat nekünk. A mélyből könnyebb lehet mások segítségével-útmutatásával felemelkedni. Ehhez szeretnék segítő kezet nyújtani könyvemmel. Hisz fel tudtam állni és a megállapított 80%-os egészségkárosodás ellenére ismét 100%-os életet élhetek. 9-hónap küzdelem után visszatérhettem cégemhez dolgozni, teljes munkaidőben. Német nyelvű műszaki fordítóként.