Eljutni Indonéziába – milyen csodás is lehet? 10.000 km-es út? Hosszú utazás. Igen.

Én pont ennyit tettem meg utam során. A rákkal való kálváriámon.

10.000 km, kiszámoltam. Tételesen – leleteim, ambuláns lapjaim, dokumentumaim alapján.

Milyen relatív, hogy ki hova szeretne és tud eljutni?! Van, amikor még annak is örül az ember, ha meg tud fordulni az ágyában, vagy az éjjeli szekrényét eléri. Vagy a WC-ig eljut 2-lábon, hol valaki karjaiban, hol a falat végig tapogatva.

Amikor fáj a létezés és mégis úton kell lenned, amikor fáj mindened, amikor lépten-nyomon hányingered van és megszámlálhatatlan sokszor hánysz (már ki tudja, hogy mit, mert inni és enni sem tudsz), akkor vagy kezelés alatt.

Az ebben az állapotban történő “utazást” csak akkor teheted meg, ha van támaszod, van aki lehetővé teszi számodra, hogy “úton legyél”. És ezáltal azt is, hogy egyszer majd újra hazatérhess.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennek lehetőségét is megkaphattam — a családomtól.