Mellbevágó gondolatok a Mellbevágó című könyvhöz

Azaz Dr. Szíjártó József véleménye

 

Ez a könyv Márti könyve. Az írója és a főszereplője is ő. Márti könyve egy élethű közvetítés egy olyan súlyos betegségről, amelynek a gyógyítása is kockázatos az ember életére. Azért is érdekes, mert bárki kerülhet hasonló helyzetbe. A betegnek nemcsak az őt megtámadó betegséget kell túlélni, hanem a vele szemben alkalmazott gyógymódot is. A könyv szinte percnyi pontossággal és apró részletességgel bemutatja a betegséget átélt embernek és családjának mindennapi életét lefoglaló tevékenységét a betegség felismerésének pillanatától a gyógyulásig. Részletesen kitér a kezelés körülményeire, eközben érzéseit, kétségeit és gondolatait megosztja olvasóival. A tudósítás hiteles és élethű, mert szerzője a szakrendelőben, a kórházban páciensként jelenik meg, így a saját bőrén megtapasztalt kínokat és reményt keltő jeleit a gyógyulásnak, gyógyítóinak emberi és szakmai hozzáállását szemléli és írja le. A könyv pozitív kicsengésű, hiszen a történet azt bizonyítja, hogy a sok szenvedés nem volt hiábavaló; érdemes küzdeni a legkilátástalanabb helyzetben is, mert a szívós kitartás meghozta az eredményét: Márti meggyógyult.

 

Egy ilyen témájú könyv olvasása után groteszk kijelentés azt mondani, hogy nagyon szép és jó az írásmű; vagy még inkább ellentmondásos megállapítás, hogy tetszett a könyv. Jobban örültem volna, ha az élet nem szolgáltatott volna ürügyet a megírására. Általában a betegség, de különösen korunk betegsége, a rák, veszélyes és alattomos kór; a róla szóló írásokat szépnek vagy jónak minősíteni furcsa lenne. Ennek ellenére azért valahogyan kifejezésre kellene juttatni az embernek az olvasottakról a kedvező véleményét.

Ha szétválasztjuk a tartalmat és a formát, akkor már egészen másképpen fest a dolog; a véleményalkotás megszabadul a súlyos betegség diktálta béklyótól. Egyetlen este folyamán elolvastam a könyvet. Őszinte sajnálattal szembesültem Márti kálváriájával, de közben mindig megnyugvással töltött el az a tudat, hogy mindaz, amit az írás tartalmaz már a múlté, ő pedig ismét itt van közöttünk.

A könyv első szinten leírja egy betegség körüli „herce-hurcát”, amiket egy páciensnek végig kell csinálni, annak érdekében, hogy a helyes diagnózist megállapítsák. Ez a dolgok köznapi értelmezése, leírása. Ebben az esetben a betegség súlyossága és különlegessége miatt a betegség felderítésére vonatkozó vizsgálat egy kicsit hosszúra sikerült. Majd hosszas vajúdás és több orvossal végzett konzultáció után műtét, kemoterápia, ismét műtét, majd újra kemoterápia és sugárkezelés következett. Még leírni is elég hosszadalmas. Óriási fizikai és pszichikai teher az embernek. Ezek az ember anyagi létének életben tartásához szükségesek. De Márti szerencsésen túljutott ezeken, és kibírta, és így ő lett a könyv írója és főszereplője.

A történések értelmezésének leírása, a kezelések alatti tépelődések rávezetik az olvasót arra, hogy a materiális orvosi kezeléshez a beteg ember tudatos viselkedése is szükséges. A könyv nagyon jól megvilágítja a tudati tevékenység szerepét; vagyis a tudat hogyan kényszeríti rá a testet, hogy alávesse magát a kevésbé kellemes kezeléseknek.

A tudat szerepe a test feletti uralom gyakorlásán kívül a lélek erősítése is. A lelket is erősíteni kell, hogy képes legyen az ember olyan fájdalmakat és kellemetlenségeket is kibírni, amely a köznapi életben általában nem éri. Tehát a tudatnak uralkodni kell a testen és a lelken egyaránt. Ez fokozza a fájdalmat, mert a fizikai és a lelki megterhelést egyaránt el kell a tudatnak viselnie. Márti könyvében a lélekerősítés több módjára is látunk példákat. A családtagok és a barátok féltő és segítő gondossága, a transzcendens erők, az Istenbe vetett hit, kellő hatással vannak az ember lelkére. Egy-egy mélypont áthidalásában segíthetnek. A hívő ember részére az utóbbi egy plusz segítség, mely a materialista ember számára hiányzó lehetőség.

 

A könyv attól lett szubjektív, mert a szerzője által átélt eseményekről szól. Az értékét fokozza, hogy a személyes benyomások leírása alapján nagyon jól kirajzolódik az ember hármas alkotóeleme: a test, az ész és a lélek; vagyis az anyag, a tudat és az ösztön. Ez a hármas szubsztancia úgy rajzolódik ki, hogy nem kerül explicite kimondásra. A teljes gyógyuláshoz mindhárom téren erőfeszítéseket kell tenni. Arról is meggyőz bennünket a könyv, hogy az élet fontosabb döntéseit bátran meg kell hozni, mert a meghozott döntéseknek vannak csak eredményei.

 

Van amikor a tudományt meghaladják az élet által produkált esetek. Ez abból fakad, hogy az emberi szervezet csodálatos. Többet kibír, mint egy mesterségesen előállított szerkezet. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a gép csak egy anyag – a tudatosan beépített alkatrészek összessége – melyek a fizika törvényei szerint képesek csak működni. Az élő embert is anyag alkotja, de ezen kívül van neki tudata és ösztöne. Más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy az embernek van teste, lelke és agya. Ezek harmonikus együttműködése biztosítja az egész szervezet egészséges működését, és az ember életét. Az elmondottak alapján az ember képes önmagát is meggyógyítani. A gép ezt nem tudja megtenni, mert csak az ember által megszabott funkcióit tudja teljesíteni. A könyv elolvasása után meggyőződhet róla az olvasó, hogy Márti az orvosok és a hozzátartozói segítségével meggyógyította önmagát