
“Rexi kutyánknak van szempillája, de még milyen!? Eddig úgy tűnt valami miatt, hogy csak szeme van.
Egy napon aztán belefeledkeztem szempillája látványába, hisz nemcsak hogy van, de hogy milyen csodás?!
A fűszálak milyen haragos zöldek és milyen csillogóan hullámzanak a szélben?! Milyen gyönyörűek a lepkék, a kövek?!
Milyen csodás fülemnek a madarak éneke?! Milyen jó kint lenni a szabad ég alatt?!
Akkor még nem sejtettem, hogy mennyi mindennek tudok sokkal-sokkal jobban örülni, mint korábban soha.”
(Részlet a könyvemből)